Részlet Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel című könyvéből
Egyedül a közvetlen tapasztalás számít
"...Mesterem egy alkalommal megkért, hogy üljek le. Azt kérdezte:
- Tanult fiúnak tartod magad?
Hirtelen semmit sem tudtam válaszolni, noha felháborítónak éreztem a kérdését. Csakis ilyen helyzetben voltam teljesen őszinte, amikor felbosszantottak. Ilyenkor bármit is mondtam mesteremnek, sohasem bántam meg. Általában élvezte ostobaságomat. Végül így válaszoltam:
- Persze, hogy tanult vagyok.
- Mit tanultál és ki tanított? - kérdezte erre. - Meséld el nekem!
Anyánk tanít először, majd apánk, aztán fiú- és lánytestvéreink. Később azoktól a gyerekektől tanulunk, akikkel együtt játszunk, az iskolában a tanároktól, azoktól, akik a tankönyveket írják. Nem számít, mit tanultál meg, egyetlen olyan dolgot sem tanultál, ami független másoktól. Mindazt, amit idáig tanultál, mások közreműködésének köszönheted. És azok kitől tanultak? Ők szintén másoktól. És ennek ellenére, mindezek után tanultnak hívod magad. Sajnállak, mert semmit sem tanultál önmagadtól. Úgy látszik, hogy arra a következtetésre jutottál: a világon nem is létezik önálló tanulás. Elképzeléseid: mások elképzelései.
- Várj egy pillanatot, hadd gondolkozzam - feleltem. Félelmetes felismerés volt, hogy mindent, amit addig tanultam másoknak köszönhetek. Valószínűleg mindenki ugyanezt érezte volna. A rendelkezésünkre álló tudás egyáltalán nem a saját tudásunk.
Ezért nem elégíti ki az embert a tudása, függetlenül attól, hogy mennyi tudással rendelkezik. Még ha egy egész könyvtárnyi tudást sajátít is el, akkor sem lesz elégedett soha.
- Akkor hát hogyan világosodhatok meg? - kérdeztem.
- Ha próbára teszed e kívülről szerzett tudást. Fedezd fel magad, a közvetlen tapasztalat segítségével. Így végül meggyőző és gyümölcsöző tudásra tehetsz szert. Minden tudás hiábavaló, ha nem közvetlen tapasztalatból származik. Természetesen a közvetett tudás is tanulságos, de azért nem kielégítő. A történelem során minden bölcs ember nagy szenvedéseket vállalt annak érdekében, hogy közvetlenül ismerje meg az igazságot. Nem elégedtek meg mások puszta véleményével. Nem ijesztették el őket az ortodoxia és a dogmák védelmezői, akik üldözték és gyakran még ki is végezték őket, csak azért, mert más következtetésekre jutottak bizonyos kérdésekben.
Attól kezdve megpróbáltam követni mesterem tanácsát. Felfedeztem, hogy a közvetlen tapasztalás a tudás érvényességének végső próbája. Ha közvetlenül ismered meg az igazságot, a lehető legjobb visszaigazolást kapod. A legtöbb ember barátaihoz siet, hogy elmondja nézőpontját. Az ő véleményükben keres megerősítést. Bármit gondol is, azt akarja, hogy mások - egyetértésükkel - megerősítsék azt, így szólván: "Igen, jól gondolod!" Egy másik ember véleménye azonban még nem az igazság próbája. Ha közvetlenül ismerjük meg az igazságot, akkor szükségtelen szomszédainkat, vagy tanítónkat kérdeznünk, esetleg könyvekben keresnünk a visszaigazolást..."
