Az egyik fontos tanács, főleg kezdőknek, hogy ne foglalkozzanak mással jógaórán, csak magukkal. Ne a többieket lessék, hasonlítgassák magukat hozzájuk, hanem a saját mozdulataikra figyeljenek, a saját jelenüket éljék meg. A kezdeti felfedezések és néhány sikerélmény után ez már menni is szokott, de azért vannak néha azok a napok, amikor nem sikerül teljesen kizárni a külvilágot és lehet még az önbizalmad is kap egy pofont.

7 hónapja kezdtem el jógázni, bevallom, még soha ennyi ideig nem űztem semmilyen mozgásformát. Többféle órára, többféle tanárhoz járok, ahol többféle jógázóval találkozom. Mindig vannak kezdők, de sokkal több általában a haladóbb gyakorló, akik már évek óta járnak, sőt akár más mozgásformákkal is jóban vannak és szuper kondíciónak örvendhetnek. Arról nem is beszélve, hogy általában jóval fiatalabbak is nálam. Megismertem, megszoktam őket, nem zavarnak, nem irigykedek, inkább mikor néha felnézek a magamba bambulásból, akkor próbálok tanulni tőlük, mert jó látni, merre lehet fejlődni tovább. Próbálom csak a saját haladásom figyelni és örülni annak, mikor valamiben előrelépést érek el.

De azért legyünk őszinték, ez nem mindig sikerül!

Leteríted a szőnyeged, próbálsz megérkezni az órára nem csak testben, fejben is, amikor belibben egy új lány, hátradobja hosszú szőke haját, kigurítja melléd a matracát és már az óra elkezdése előtt olyan pózokba vágja magát bemelegítés címszó alatt, hogy te azon gondolkozol, hogy ha lenne hely még valamelyik sarokban, akkor szívesen átköltöznél oda és elbújnál, de persze nincs.

Elkezdődik az óra, végig a maximumot hozod ki magadból, semmi lazsálás, könnyítés, semmi "pihenj meg babapózban, ha elfáradtál", miközben a tekinteted szigorúan az orrod hegyén, vagy a lábujjaidon. A teremben 30 fok felett van már a hőmérséklet, klíma nincs, ablakok becsukva, finoman folyik rólad a víz és az sem sokat segít, hogy az utóbbi hónapokban feljött rád néhány plusz kiló. (Nem, a jóga - engem - nem fogyaszt, még ha heti 6x járok, akkor sem!) Próbálod kontrollálni a légzésed, a pulzusod, semmi lihegés, semmi szívdobogás.

Aztán utthita haszta pádángushtászana közben, amikor is álló helyzetben kezeid a csípődön, az egyik lábadat magad elé emelve kell tartani, a fókuszod véletlenül a lábujjaidról elkalandozik. Általában a többség kb 45 fokban szokta tudni megtartani a lábát. De igen! Ott van egy láb, magasan a többi felett, emelése bőven meghaladja a két láb közötti derékszöget is! Ááá, az arcán pedig üdvözült mosoly ül!

Akkor lepörög előtted mind a 40+ éved, a "bárcsak én is 20 évvel fiatalabb lennék", meg a "mit keresek én itt, csak kinevettetem magam" gondolatok. Összeszorítod a fogad, próbálsz még 1 mm emelést kisajtolni magadból, aztán tartani még 3 légzésig, ami óráknak tűnik, miközben egy csepp izzadság végig gördül a tarkódon.

Becsukod a szemed, próbálod az egódat elcsendesíteni, kizárni a zavaró gondolatokat, látványokat. Átgondolni, mennyi dolgot tudsz megtenni, amit korábban magad sem gondoltál volna, mind a jógaszőnyegen, mind az életben. Újratölteni az önbizalmad és elhatározni, hogy nem adod fel, holnap is itt fogsz állni a matracodon és gyakorolsz, gyakorolsz, gyakorolsz.

Majd óra végén a teremből kifelé menet az oktató rád mosolyog és megkérdezi: "Fáradt voltál ma?"

Képek: scarletadrianne