Röpke 40 sportmentes, de legalább folyamatosan számítógép előtt töltött év után elkezdtek megjelenni a jelek, hogy baj lesz ebből. Fájdogált itt, feljött pár kiló plusz ott, kis megterheléstől elfogyó levegő amott. Mozogni kellene! Jó, de mit?
Ritmikus ugrabugrák kizárva, spinningen leájulás a bicikliről elég volt egyszer, walkenergie nem túl izgalmas, súlyok emelgetésével meg nem fogom kinevettetni magam, öreg vagyok már ahhoz. És különben is, én olyan lusta vagyok és időm sincs! Ok, próbáljunk meg egy gerincjógát valamelyik este!
Első alkalom: Hoppá, itt ilyen vegyes a korosztály? Nincsenek kifestett cicababák? És még a villanyt is lekapcsolják? Ez való nekem!.... Te jó ég, mit kell csinálni, hova csavarjam magam!? Úristen, ők le tudnak annyira hajolni, én meg nem?!... Ez fantasztikus volt, még akarok ilyet!
Hát valahogy így indultam el januárban, 5 hónappal ezelőtt a jóga útján.
És hogy most hol tartok? A jóga igaz útján még a bébi lépéseknél. Magamhoz képest? Óriási fejlődés hétről-hétre!
Elindultam az úton és beszippantott. Mind mozgási szinten, mind spirituálisan. Változik a testem, a gondolkodásom, a dolgokhoz való hozzáállásom. Legszívesebben folyton erről beszélnék, mindenkit meggyőznék, hogy mindenkinek erre van szüksége, de sajnos a környezetem nem érzi ezt át annyira.
Ezért kezdem el ezt a blogot, hogy itt kiírhassam magamból a jógáról a gondolataimat, tapasztalataimat, inspirációkat gyűjtsek, átgondolhassam hogyan, merre tovább.
Ha valaki olvassa ezt a blogot, akkor nagyon fontos szem előtt tartani, hogy egy laikus kezdő vagyok! Nem képzett oktató, vagy guru! Egyszerűen elindultam egy úton, aztán meglátjuk merre visz.
